Immagini

Öt kis elképzelt festmény ábrázolása a zene nyelvén.
Tuba, hárfa, klarinét és ütőhangszer (tomtom-sor illetve harangjáték) szokatlan kvártettjére komponáltam még szokatlanabb zenedarabomat. A mű furcsasága abban rejlik, hogy az idővel nem számol. A zenében való tájékozódás egyik fő alappillérét, a formát – beleértve a tagolódást – nem használtam. Kizárólag a pillanatnyi érzet, tudattalan bevillanás, intuíció az, ami a művet élteti, ez pedig a hallgatóra van bízva. A koncert pillanatában, a befogadó életének adott szakaszában, aktuális lelkiállapotában gondolat ébredhet olyan szimbólumokra, mint a víz, a ház, égbolt, utazás, idő. Ezért minden ember más darabot fog hallani.
A képek:
Ladik a parton
Színes felhőkarcolók
Csillagos égbolt
Erdei kerékpárút
Óra az állomáson

Látunk egy ladikot melyet lassan himbál a sötét tó vize a sástól körülölelve, majd gyerekkönyv-boldogsággal ábrázolt toronyházak az elfoglalt, rohanó városban. Egyszer csak csillagos képet látunk, amely csak elképzelni engedi a világűr csodálatos végtelenségét, a bolygók sebes modulatlanságát és a felfoghatatlan távolságokat, amely egyszer talán megszűnik. Málnaillatot érzünk, egy ösvényen kerékpározunk. Fúj a szellő és langyos az idő. Végül nagy, kerek órát látunk a vonatok mellett. Az állomáson senki sincs.