Altató

2015 őszén Dobszay-Meskó Ilona Száz Krisztina karnagy felkérésére komponálta Altató c. művét, Weöres Sándor „Ha vihar jő a magasból” – kezdetű versére.
A mű formai szempontból a két versszakos költemény letisztult struktúráját veszi alapul, azt mindössze egy rövid, szöveg nélküli bevezetővel és egy vele azonos zenei anyagra épülő lezárással egészítve ki, mely zenei anyag egy pillanatra a két versszak között is megszólal, mintegy elválasztásként.
Műfajából adódóan, és a szöveg tartalmát megjelenítve, a mű hangvétele bensőséges, harmóniaváltásainak ritmusa egyenletes, és bár a gondos szólamvezetés polifon vonást visz a zenei anyagba, az eredendően mégis homofon, akkordikus.
A szerző harmóniai gondolkodásának meghatározó vonása az erős tonális alapok erőterében kibontakozó, de számos díszítőhanggal színezett akkordfűzés, melynek egyes lépései nem ritkán a modális gondolkodást elevenítik fel.

Dobszay P.

Szöveg

Ha vihar jő a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.